A karkötő nem hiába az egyik legkedveltebb ékszer, hiszen a fülbevalóval és a nyaklánccal szemben, bármikor megcsodálhatod azt a csuklódon. Ez az ékszerfajta hosszú múltra tekint vissza, ugyanis már az ókorban is előszeretettel viselték.

Karkötők története több ezer évvel ezelőtt kezdődött, ugyanis egyiptomi ásatásokon olyan ékszerekre bukkantak a régészek, melyek becsült kora hétezer év. A díszítésük alapján arra a következtetésre jutottak a szakértők, hogy vallási és spirituális céllal viselhették. Kezdetben a karkötők fából készültek, majd megjelentek a bronz, illetve a későbbiek folyamán a bronzból készült ékszerek. Az arany kifejezetten jelentőségteljes volt, mivel úgy tartották, hogy különleges tulajdonságokkal rendelkezik. Így nem csoda, hogy elsősorban a papok és a fáraók viseltek arany ékszert. A Nílus völgyében mindkét nem előszeretettel hordott ékszereket, így karkötőket is. Viszont az ókori görögöknél ez elsősorban a nőkre volt igaz. Rómában nem csak kiegészítőként, hanem státuszszimbólumként is viselték. Éppen ezért a császár gyakran karkötőt ajándékozott hadvezéreinek, mely tiszteletet vívott ki másokban.

A perzsák sok tekintetben hajlamosak voltak túlzásba esni, ami alól az ékszerek sem voltak kivételek. Gyakran olyan széles karkötőt viseltek, mely a teljes alkarjukat befedte. A viking történelemben is nagy szerepe volt ennek az ékszernek, ugyanis 12-14 éves koruk körül kaptak egyet édesapjuktól férfivá válásuk napján. A tömegtermelés nem kerülhette el ezt a szegmenst sem, amire körülbelül a 19. században került sor. Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a karkötő viselése az egész történelmet végig kísérte. Gyakorlatilag nincs is olyan nemzetiség és népcsoport, melynek életében ne lehetne felfedezni.