Különféle betonelemek kialakításánál jó néhány kritériumra oda kell figyelni annak érdekében, hogy az építmény alapja kellően stabil maradhasson hosszú évek elteltével is. Kisebb felépítmények, tárolók, netán járdák esetében ez nem jelent különösebb kihívást, ám ahol nagyobb, egybefüggő falazatok, vagy alap szükséges, ott a betonacél használata elkerülhetetlen.

Ilyenkor pedig a távtartó előírás szerinti alkalmazása kardinális kérdésnek tekinthető. Tudniillik a megfelelő stabilitás csak abban az esetben érhető el, ha az acélrudazatok pontosan helyezkednek el az öntött anyagban. A kiegészítők hiánya – emellett pedig a helytelen alkalmazása – komoly problémákhoz vezethet, már záros határidőn belül. Ugyanis a távtartó többféle feladatot is ellát egyszerre. Egyfelől biztosítja a betonfedést, azaz precízen meghatározza, milyen távolságra legyen az acélháló a betontól. Ez egyben kellő védelmet nyújt a korrózió ellen is, hiszen lassítja, illetve meg is akadályozza a rozsdásodást. Mivel a távtartó alkalmazásával a fedés teljesen egyenletes lehet, így minimálisra csökken a későbbi repedések esélye is.

Utóbbit ugyanis a hőmérsékletváltozás okozta stressz is kiválthatja, ahogy például a földmozgás is. Ugyancsak jelentős a terheléselosztásban betöltött szerepe is, hiszen így az alapra egyforma nyomás helyezkedik minden ponton. Ahhoz azonban, hogy a távtartó tökéletesen elláthassa szerepét, mindig ügyelni kell arra, hogy felhasználása az előírásoknak megfelelően történjen. Ehhez elengedhetetlen a minden részletre kiterjedő, alapos tervezés, még a munkálatok megkezdését megelőzően. Ennek során a környezeti tényezőket, a várható igénybevételt, a tűzállóságot és természetesen a törvényi előírásokat is vizsgálnunk kell. Ez egy igen komplex folyamat, ezért elegendő rutin hiányában a távtartó kiválasztását feltétlenül bízzuk hozzáértő szakemberekre.