Számos egyéb tényezővel együtt a munkavállalók elvárásai is erőteljes változásokon mentek át az elmúlt években. Míg az ezredfordulóig bezárólag a legfontosabb az volt, hogy hosszú távra lehessen tervezni, addig ma már ez javarészt a háttérbe szorult, hiszen egyre kevesebb a nyugdíjas állás és az emberek hozzászoktak, hogy a piac diktálja a tempót.
Épp emiatt arra a kérdésre, hogy mitől vonzó egy munkáltató, már egyáltalán nem azokat a válaszokat kapjuk, mint régebben. Főképp a fiatalok körében tapasztalható az – elsőre igencsak furcsának tűnő – jelenség, miszerint nem a bérezést tartják ma már a legfontosabbnak. Természetesen bizonyos szint alatt, illetve fölött döntő hatása lehet, ám ezek inkább csak kirívó esetekben lényegesek. A munkavállalók számára sokkal nagyobb jelentősége van például a megfelelő munkakörülményeknek és a nyugati felfogású üzleti politikának. A barátságos légkör, a különböző csapatépítő tréningek és programok rendszeres megléte, illetve a szabadidő maximális tiszteletben tartása mind-mind olyan fegyvertény, ami előbbre való a pénznél.
Ez persze teljességgel érthető, lévén hiába is keresünk jól, ha mellette stresszesek és boldogtalanok vagyunk. Épp emiatt tapasztalható sokkal kisebb fluktuáció azokon a munkahelyeken, ahol a vállalati struktúra a vezetők és nem a főnökök köré épül. A csapatmunka, ahol a rangsor tiszteletben tartása mellett mindenki egyenrangú félként van kezelve, jóval eredményesebb, mint a klasszikus főnök-beosztott viszony. Ezeknek az igényeknek a tükrében pedig nem is kétséges, hogy mitől vonzó egy munkáltató igazán. Hiszen legfőképpen pontosan attól, hogy olyan feltételeket teremt a munkavégzéshez, ami mindenki számára elégedettséget okoz, ez ugyanis a legegyszerűbb módja egy összetartó csapat megalkotásának.