Gyakran nem könnyű kiigazodni a számtalan művészeti stíluson. Pedig egyáltalán nem nehéz, vannak bizonyos jelek, amiket ismerve könnyen eldönthető, hogy az adott festmény milyen stílusban készült. Az alábbiakban a dadaizmust ismerjük meg közelebbről!
Dadaizmus 1916-ban született meg Zürichben, majd hamar világ hódító útjára indult. Akkoriban már zajlott az első világháború. Abban az időben a béke csak vágyott hiánycikk volt, ellenben volt helyette harag, feszültség és kétségbeesés. Ahogy a művészvilágban már számtalanszor, úgy ebben az időben is inspirációt jellemtettek ezek az érzelmek. Először Kölnben, Hannoverben, New Yorkban, Berlinben és Párizsban jelent meg, később Hollandiában és Olaszországban is nagy népszerűségre tett szert a dadaizmus, mely nem volt hosszúéletű, hiszen az 1920-as évek közepére lecsengett és csak a további irányzatokban élt tovább hatása. A dadaizmus elnevezés Tristan Tzarahoz köthető, bár az elnevezésről megoszlanak a vélemények. A dada szó több nyelven is értelmes, azonban az elnevezés megalkotója úgy nyilatkozott, hogy nincs konkrét jelentése a dadaizmusnak.
Dadaista festők
A dadaizmus sok festőt megihletett, akik minden porcikájukkal lázadtak a hagyományok ellen. A festészetre addig jellemző színhasználatot és technikákat elutasították, sőt a jól megszokott geometriai alakzatokra is nemet mondtak. Ellenben előszeretettel készítettek képeket, alkotásokat hulladékból. A kollázsok mellett szívesen készítettek továbbra is ecsettel és festékkel készült alkotásokat is. A dadaizmus képviselői közt említhetjük a fentebb már említett Tristan Tzara-t, Hugo Bellt és Marcel Duchamp-et. Ha egy kép a huszadik század elején készült és furcsa színekkel, ábrázolással készült vagy kollázs, akkor szinte biztos, hogy a dadaizmushoz köthető.